Már temettek, de korán!

És megfordul a világ!

Bár a kiesés réme Demoklészi kardként mindig is ott lebegett a fejünk felett, a Tatabánya elleni fájó vereség után a negatív hangok egyre csak erősödtek. Az állandó kétkedők elégedetten bólogattak, a reménykedők pedig elcsüggedtek. A csapatot eddig mindig pozitív színben feltüntető helyi újságok is borúsnak látják a helyzetet, csoda kell a bentmaradáshoz. Néhány a - valljuk be, megalapozott - kritikákból:

Helyi Téma, 2006. április 26:
"A Tatabányától elszenvedett 2-0-s vereség után pedig szinte csak matematikai esélye maradt az együttesnek, hogy megőrizheti élvonalbeli tagságát."

XV. kerületi piac, 2006. májusi szám:
"Matematikailag természetesen nincs kizárva, de mégis csoda lenne ha az enyhén szólva indiszponáltan játszó rákospalotai csapat jövőre is a foci felsőházában játszhatna."

Majdnem két héttel ezelőtt, egy öltönyös úriember mégis halálos nyugalommal vetette oda a kétkedőknek:

" A bajnokság még nincs lefutva. Amíg nem húzzák meg a vonalat, bármi megtörténhet."

Urbán Flórián volt az, akire éppen ellenkezőleg hatott a fájó vereség, mint az sokan várták. A temperamentumáról jól ismert edző nyugodtan, elkeseredve, de koránt sem megtörve ült az asztala mellet. Hogy mint gondolhatott akkor, azt senki sem tudja. Ugyanez az ember, egy héttel később a soproni sártengerben önkívületi állapotban ünnepelt, egy maroknyi - de hűséges - szurkolótáborral, és a játékosokkal. Igaza volt.

Messze még a háború vége, de egy nagyon fontos csatát ismét megnyerünk, nemcsak az ellenfél, de saját magunk ellen is. Tavasszal is bizonyítottuk, most sem kell mást tenni:
Megmutatni, hogy megfordulhat még a világ!
Forrás:Reacfoci